Ó, Kuei Chi Hung... Hát van, aki őt nem ismeri? (A válasz dobhártyaszaggató igenlés.) A Shaw Brothers eme exploitation-specialistájának neve a kétezres évek pitymalló elején, amikor végre az SB filmjei dvd-forgalmazásba kerültek, közszájon forgott a horroristáknál. Mára azonban ismét elindult a feledés ködszürke, lábszagú semmijébe, köszönhetően a Shaw Brothers-filmeket forgalmazó Celestial töketlenkedésének. 600valahány Shaw Brothers filmet dobtak piacra, csak éppen Kuei Chi Hung celluloid agymenéseinek legérdekesebbjeiről feledkeztek meg. Szerencsére azért ezekhez is hozzá lehet jutni szép lassan, elvetemült hongkongfilm-rajongók rögzítik őket mindenféle komenistakínai tévéadó éccakai műsorából. Sőt, még képesek angol feliratot is rittyenteni hozzá, az én izzadt markomba is egy efféle kópia jutott el.
Kuei Chi Hung 1980-ban már próbálkozott egy, a köztársasági idők (ezerkilencszázas évek eleje) Kínájában tengődő dzsentricsaládok egymásgyilkolászását feltáró etűddel, annak a címe Hex volt. A végén az egész rettenetről kiderül, hogy a Les Diaboliques egyfajta koppintása, csalódtam is benne nagyot. A Curse of Evil-ben (1982) sem minden az, aminek elsőre látszik, mégis, a Hex ehhez a filmhez képest a vasárnapi pillangóvadászat flitterrel megszórt vízfesték-mása. Már a film psoztere sem rejti véka alá a cizellált történetvezetéstől való elzárkózását.
A Hex-hez hasonló szűk mikrokozmoszba (ha mikro, akkor szűk) illeszt minket a rendező: az egykoron jómódú háztartás feje a mozgássérült nagymama, akinek tolókocsiját nyikargós lifttel kell ad nauseam felcsűrni az emeletre. Körötte, míg csak a szem ellát, a megmaradt örökségre áhítozó, vagy éppenséggel éppen jólelkű rokonok, akik valamely érthetetlen okból akkor is a nagymama mellett maradnak, amikor nemi erőszak, gyilkolás, ragya és genny keveréke kopogtat a hátsó ajtón. Persze ha már eleve az nem zavar senkit, hogy tizenkét halott rokon hever, még pár évvel korábbról, a kerti kút alján, akkor olyasféle apróságok, mint a családtagokat és szolgálólányokat egyaránt erőszakkal magáévá tevő emberméretű csigaszörny (TM) ámokfutása sem fogja őket elijeszteni. És akkor még a kutyaméretű "véres varangyokról" nem is beszéltem... (Az effektmágusok Jim Hensont megszégyenítő virtuozitással taperolják békaforma kesztyűjükben a formásabb karakterszínésznőket.)
Mindössze az első félóra expozícióját kell végigszenvedni ahhoz, hogy Kuei Chi Hung nyálcsorgatós őrülete elszabaduljon, és a sztori lelökje agyáról az értelem ékszíját. Ami eztán következik, az a túlzásba vitten undorító effekteknek – amelyek fél pillanatra sem hatnak valósnak, hiszen a nyolcvanas évek elején járunk, Shaw Brothersék spóroltak ahol tudtak, a stúdió haldoklott -, agyalágyult fordulatoknak és a középszerűtől a hisztérikusig terjedő skálán jódlizó alakításoknak egy olyan fejvesztett elegyét adja, ami ha horrort nem is, de a szórakozást száz százalékig garantálja.
Mégegyszer: csigaszörny! Jó éjszakát.
Utolsó kommentek