Manifeszt. Ó.

Ez az én (WF) kis low budget filmblogom. Nem a filmek low budgetek (vagy legalábbis nem mindig), hanem a blog. Látszik rajta, nem? Én magam XboxOne/Ps4 videojátékok "narratív dizájnere" vagyok (ez kb. forgatókönyvírót jelent videojáték-nyelven).

Elérhetőségek

Utolsó kommentek

  • Wostry Ferenc: @Gevin: az? 25-nél abbahagytam a aszámolást. (2015.08.23. 21:53) Varga Katalin
  • Gevin: @Wostry Ferenc: ez a 27. blogod, Feri? :) (2015.08.16. 22:22) Varga Katalin
  • Wostry Ferenc: @doggfather: @Gevin: @K.Leslee: @megnevezhetetlen: epik.hu/index.php/2015/07/30/unfriended-2015/ (2015.07.31. 08:50) Varga Katalin
  • Wostry Ferenc: @megnevezhetetlen: éjjel 3kor ezt olvasni szívmelengető és vérfagyasztó egyszerre :) aludtam is rá... (2014.10.16. 06:54) Varga Katalin
  • megnevezhetetlen: Nem baj, mi követünk. Nem menekülsz... :) (2014.10.15. 23:04) Varga Katalin
  • Utolsó 20

Címkék

1977 (1) 1980 (1) 1981 (1) 1982 (1) 1985 (1) 1986 (2) 1987 (1) 2001 (1) 2004 (1) 2006 (1) 2008 (1) 2009 (2) 2012 (1) 2013 (2) abszurd (1) akció (1) amerikai (7) bosszúfilm (1) brit (1) dráma (1) fantasy (1) gore (1) Hong Kong (1) horror (9) lovecraft (1) magyar (1) nyanyahorror (1) orosz (1) román (1) scifi (1) slasher (4) splatter (2) Címkefelhő

Butcher Baker, Nightmare Maker

2014.11.16. 16:14 Wostry Ferenc

PDVD_020.JPG

A nyolcvanas évek legelején szertefröccsenő slasherfilm-hullám sajnálatos módon elmosta William Asher eme 1982-es gyöngyszemét, amely csak az idő múlásával és a rosszminőségű VHS-kópiák segítségével tudta elfoglalni helyét a horrorrajongók szottyadt szívének csücskében. Nemrégiben-Amerikában dvd-n is kiadták, sajnos a forgalmazó a kissé bomlott elmeállapotú William Olsen, aki a tengerentúlra dafkéből nem postáz filmeket - ő külön megérne egy cikket, de most inkább hanyagoljuk.

A Butcher Baker, Nightmare Maker indítása, merem mondani, a filmtörténelem egyik legnagyobb svunggal indító felütése, totálisan váratlan és a maga fékeveszett voltában az a fajta nyitány, aminek láttán, egy álmos vasárnap délután, még ha az ebéd utáni szunyókálásodra készülsz is, felpattansz, és aszondod, repeta! Filmünk főszereplője, Billy (Jimmy McNicol) a prológ során mindössze négy éves, és épp a szüleitől búcsúzik, akik az ismerőseiket készülnek meglátogatni az ország túlfelén. Billyre szülei távollétében nagynénje, Cheryl (Susan Tyrell) vigyáz majd, ám a búcsúpillantás, amelyet a nő az öccse és annak neje után lövell, nem sok bizakodni valóra ad okot.

S valóban: pár perccel azután, hogy útnak indulnak, a fiatal pár kocsijának fékje bemondja az unalmast, és a bazinagy stationwagon Katarina Witt módjára kezd el lefelé szlalomozni a kacskaringós hegyi országúton. Egyenest beleszlalomoznak egy rönkszállító kamion végén kikandikáló fatörzsekbe. Apuci feje, meg ami hozzá tartozik ettől harántirányt hasad (Final Destination 2 csókoltatja), anyu pedig kétségbeesetten igyekszik megszerezni a kormányt, azonban ezzel elkésett: a kocsi leszánkázik a hegyoldalon, bele a folyóba, majd felrobban. Főcím.

PDVD_003.JPG

Tizennégy évvel később Billy meg Cheryl jól megvannak, szinte anya-fiú kapcsolat az övék, bár a nagynéni kicsit többet tapizza a kelleténél a kisportolt ifjúembert. Azt meg, hogy a srácnak korban hozzá illő barátnője van, kimondottan rossz néven veszi. Cheryl baszhatnékja már-már eposzi méreteket ölt, és amikor egy szerencsétlen mosógépszerelő nem hajlandó már az első kiszállásnál megkettyinteni, egy bazinagy konyhakést döf a mellkasába. Billy épp ekkor érkezik haza: Cheryl azzal védekezik, a pasi meg akarta erőszakolni, a helyszinelésre érkező rendőröket is ezzel altatja. Mindössze a nyomozást vezető detektív, Carlson (Bo Svenson) nem hisz neki, bár egyáltalán nem azért, mintha a tények lennének számára a legfontosabbak...

Ekkor kb. össz a film első negyed óráját hagytuk magunk mögött, és ami a hátralévő egy-és-negyedben lejátszódik, az a parókaszaggató filmhisztériának csodálatos, plasztikus és magával ragadó példája. Cheryl innentől egyre kevésbé tudja megőrizni a józan eszét (nem mintha túlságos erőfeszítéseket tenne ennek megelőzésére), és napról napra mélyülő pszichózisa viselkedésbeli és fizikális transzformációt idéz elő nála.

Susan Tyrell a hetvenes-nyolcvanas évek egyik legkáprázatosabb színésznője: arcvonásai őrültek eljátszására predesztinálták, s bár a hetvenes évek elején Oscarra jelölték, mégis ebben a filmben kapta meg élete szerepét. Jack Nicholson aRagyogásban nyugis method actor hozzá képest: Tyrell hol behízelgő sunyisággal, hol pedig egy veszett patkánycsorda intenzitásával játsza Cheryl nagynénit, aki a film második felében már semennyire nem hasonlít arra a nőre, aki korábban volt. Tyrell hangja, tartása, arckifejezései megváltoznak, kifordulnak korábbi állapotukból, hogy egy őrjöngő szörnnyé olvadjanak össze, akit csak sötét vágyai hajtanak (lesz egy-két meglepetés!), és aki szó szerint ölésre született.

A film forgatókönyve sokkal kidolgozottabb, és fordulatosabb, mint a vele egy időben mozikba kerülő slasherekéi. A Butcher Baker, Nightmare Maker nem is slasher igazándiból, hiszen a slasherek lényege, hogy egyfajta horrorpornók legyenek, ahol csak a véres cumshot számít. A BBNM ügyesebben kifundált, és egész egyszerűen sokkal félelmetesebb ezeknél a hideg mozi-gépeknél, amelyet a több szálon futó forgatókönyv, Asher funkcionális, de rendkívül profi rendezése és Tyrell szó szerint felejthetelen alakítása egyaránt elősegít. A BBNM inkább a hatvanas években népszerű un. "nyanyahorrorok" közé tartozik: ezeknek a filmeknek mindig valamilyen középkorú, vagy idősebb, az őrület szélén tipegő asszony volt az antagonistája (pl. Mi történt Baby Jane-nel?), és Susan Tyrell a nyolcvanas évekre ápdételt rokonuk.

PDVD_042.JPG

Érdemes megemlíteni a film homoszexualitáshoz való progresszív hozzáállását, ez a nyolcvanas évek elején egy low budget horrorban még egyáltalán nem volt megszokott. Billy tornatanára nyíltan homoszexuális, a film figurái közül messze ő van a legnormálisabb felnőttként ábrázolva. Asher sem camp-et, sem semmiféle karikatúrát nem csinál belőle, sőt, mikor Billy feje felett végleg összecsapnak a szarhullámok, a tornatanárhoz fordul segítségül. Ez kapóra jön a végletesen bigott Carlson detektívnek, aki a bizonyítékokat félredobva a film során végig azon fáradozik, hogy Billyről bebizonyítsa, szintén meleg, és a szerencsétlen mosógépszerelőt ő maga tette el láb alól.

Bo Svenson a rendőr szerepében, a maga módján ugyanolyan hátborzongató, mint a pszichopata nagynéni, hiszen együgyű gyűlölete és gyomorforgató gátlástalansága két méteres testmagassággal párosul. Svenson a legendás Buford Pusser seriff megformálójaként lett Amerika szerte híres (a Walking Tall 2-ben és a Walking Talltévésorozatban), a BBNM-ben viszont szinte Pusser reciprokát hozza: egy embert, aki, Pusserhez hasonlóan, a megtestesült maszkulin ID, csak éppen mindent, ami ezen keresztül számára előnyt jelent, a lehető legalantasabb célok elérésének érdekében használ fel.

Így lesz Billynek, tizennégy évvel szülei halála után egyfajta elbaszott családja, pszichopata, habzó szájú anyuval és a csicskáztatást művészi szintre emelő óriásapuval. Ráadásul egy idő után mindkettő eltenné őt láb alól. Járj utána, sikerül-e nekik!

Szólj hozzá!

Címkék: amerikai 1980 slasher nyanyahorror

A bejegyzés trackback címe:

https://filmkes.blog.hu/api/trackback/id/tr996905995

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.